Hőnig István

 

Hőnig István Pozsony melletti Nagy Lévárdon született 1848 február 16.-án.

Magas beosztású számvevőként dolgozott évtizedeken keresztül a Magyar Királyi Vasutak üzletvezetőségein Kolozsváron, Szabadkán, Szegeden, Debrecenben és Budapesten.

Vadászként alapító tagja az 1881-ben alakult Országos Vadászati Védegyletnek. 1889-ben adták ki Budapesten legértékesebb művét a Vadászati műszótárt, ami alapjaiban változtatta meg a vadászati kultúrát az akkori Magyarországon.

„A cél, hogy a vadászaink jelentékeny része által szaknyelvű elfogadott német nyelv behatása alatt álló vadászati műnyelvünk végre felemelkedjék ama magaslatra és fejlettségre, a mely a nemzeti és hazafias szempontból óhajtandó lenne, s hogy az idegen fattyúhajtások nyelvünkből kiküszöböltessenek, az egyes fogalmak magyar kifejezést nyerjenek…… összesen közel kétezer magyar és német tételt közölt az egyes vadak külsejét szokásait, viselkedését, tevékenységét leíró műszavaknak, valamint a tenyésztés és a vadvédelem illetve a vadászati felszerelések, segédeszközök, módszerek szakkifejezéseinek köréből, s ízes vadászmondásokat is lajstromba vett.”

1895-ben Budapesten adták ki „Vadőr. A vadászok ismeretes kivonata. A vadőrök részére és használatára” című könyvét. A több nyelven beszélő vadász, író, ornitológus rendszeresen publikált a Vadász lapban, és több más nagyobb műve is megjelent.

Munkássága olyan jelentős volt, hogy ma is sok szakíró hivatkozik rá. Tevékeny élete Mátészalkán fejeződött be 1912. szeptember 22-ei halálával.